Réges régen olvastam egy novellát, most közzéteszem… az öregről…
Harminc év után a világegyetem kutatására kiküldött V34XX/45 számú űrszonda végre visszatért a Földre.
Az összes vezető mérnök és a vezérigazgató is megjelent a tanácsteremben, ahol egy díszes asztalra helyezték a szondát a későbbi elemzések céljából. Feszülten vártak a mérnökök a vezérigazgató jelzésére, hogy elkezdhessék a szonda átvizsgálását. A vezérigazgató érezte az esemény súlyát, ezért jelentőségteljesen bólintott.
Verbális megnyilvánulásait már jó ideje mellőzte, egyrészt nem haladta meg szókincse az átlag másodikosét,
másrészt 12 éve egy beszéd következtében majdnem elvesztette állását, tehát a vezérigazgató bólintott.
A mérnökök nagy buzgalommal estek neki a szondának, hogy felnyissák és a feketedobozból kiolvassák a remélt adatokat.
Az igazgató is átváltott várakozó arckifejezésre, aminek fontosságáról épp a hétvégén olvasott egy bulvármagazin mellékletében. A csönd teljes lett, mondhatni a légy zümmögését sem lehetett hallani. A mérnökök dolgoztak, talán már kicsit indokolatlanul tovább, mint ehhez a fázishoz az szükséges lett volna. Az igazgató ebből mit sem észlelt épp a hétvégi nagybevásárlásról elmélkedett.
Aztán egy pillanatra ha lehet még inkább elmélyült a csend, a mérnökök egymásra néztek kérőn bizalmatlanul. Egyikük, aki épp elbocsájtás alatt állt, így neki tulajdonképpen mindegy volt, vállalta fel a szóvivői szerepkört. … igazgató úr … a fekete doboz eltűnt … mondta.
Minden szem az igazgatóra meredt:
…valóban? …suttogta az igazgató, aki ebben a pillanatban igen megrendül attól, hogy helyesen vélekedett-e.
…és? …itt már felsejlett előtte hogy lényegében döntést hoz. Ettől úgy érezte magát, mint annak idején annak a balul sikerült beszéd apropóján. …a szonda belseje üres …mondta egy mérnök, aki ezzel érezte hogy karrierjének leáldozott.
…van itt valami …lelkendezett egy ifjabb kutató és felmutatott egy négyrét hajtott papírlapot. A rangidős mérnök nézésének hatására átadta a fecnit, aki széthajtotta elolvasta és felnézett. Döbbent csend következett majd az igazgató bíztatólag bólintott, lényegében visszanyerte szerepkörét.
A mérnök nyelt egyet, majd még egyet, és még nem tudni hányat mire erőt merített és felolvasta a reszketeg és bizonytalan kezekkel írt üzenetet, mely alatt egy aláírás is állt.
…értsétek már meg végre, hogy nem végtelen.
Az öreg